Miután aláírásra került a Nokia-Microsoft megállapodás, érdemes a Symbian 3-mal addig foglalkozni, amíg még van. Ugyebár ez a finnek legújabb próbálkozása arra, hogy kimásszanak a gödörből, amibe elkezdtek süllyedni 2007 júniusában. Áttörést nem hozott dolog, fleg azért mert elkéstek vele. Mire kiadták már piacon volt az iOS4, Android2.2, WP7 és a Bada. Utóbbi kettővel annyira még nem kellett foglalkozniuk, hiszen a Windowst a korábbi változat problémái miatt nem fogadták annyira jól, a Bada pedig még nagyon friss és nem túl elterjedt. Tudták mivel kell versenyezni, mégse jól álltak hozzá. Ha jól emlékszem a Vodafone webldalán van/volt egy összefoglaló az oprendszerekről, ahol valami ilyesmi állt: Symbian, ha oldszkúl vagy. Ami igaz, a negatív értelemben. A rendszert nem az Apple által megteremtett telefonok világába szánták, így átszabni az "új" igényeknek megfelelően nehéz feladat volt, és nem is nagyon sikerült. A felhasználói felület túlbonyolított, a jelenlegi hardverek többévesek, a felbontás is (nHD 640x360), és alkalmazások terén sem áll túl jól a Symbian. Jelenleg négy készülék kapható Symbian 3-mal, amik csak kis dolgokban különböznek: kijelzőméret, forma, kamera és ár. 

Nokia C6-01: 63 000 HuF, 3,2" inch 640x360, 8 MP fixfókusz leddel

Nokia C7: 64 000 HuF, 3,5" inch 640x360, 8 MP fixfókusz leddel

Nokia N8: 84 000 HuF, 3,5" inch 640x360, 12 MP autofókusz xenon vakuval, Carl Zeiss optikával

Nokia E7: 114 000 HuF, 4" inch 640x360, 8 MP fixfókusz leddel, kicsúsztatható QWERTY-vel

Megjelenés előtt álló készülékek:

Nokia E6: 2,46"inch 640x480, 8 MP autofókusz leddel, teljes QWERTY-vel

Nokia X7: 4" inch 640x360, valószínűleg az előbb említett kamerával

A jelenlegi kínálat nem túl változatos, a C6-01 és a C7 között a kijelzőméreten kívül semmi különbség nincs, ráadásul árban is ugyanott vannak. A forma kicsit másabb, kinek melyik tetszik jobban, más befolyásoló tényező nem lesz. Ugrás az N8-ra: napjaink talán legjobb kamerája egy megnyerő formatervvel, de tényleg megéri a 20 000 HuF-os többletet? Maradt az E7, ami a legrosszabb az ár/érték arányt tekintve. A kijelzőfelbontás kevésnek hat, más gyártóknál ennyi pénzért 800x480 van, amin sokkal kényelmesebb a böngészés. A QWERTY nagy előny, de az ár sok érte, ráadásul kamerában sikerült visszalépni a 60 000-esek szintjére. Akinek billentyűzetes Nokia kell, azt az ár nem fogja zavarni, de akinek nem létszükséglet annak nem ajánlott a vétel. Az N8 még egész jó árban van, a C6-01/C7 páros jó vétel házon belül. Más gyártók telefonjaival nem akarom őket összehasonlítani. Talán a legérdekesebb készülék a közeljövőben debütáló E6, aminek a kijelzője nagyon egyedi, a pixelsűrűsége megegyezik az iPhone 4 kijelzőjéével. 326 PPI mint tudjuk nem kevés a mai felhozatalban. Formailag az E72re hajaz, üzleti telefonnak tökéletes lesz.

Aki "csúcs" Nokia telefont szeretne vásárolni, választhat négy készülék közül, ami legjobb esetben is csak három. Legjobb esetben.

Nem igazán új (persze mihez képest), 2009-es mű a 9. Számomra azért érdekes, mert poszt-apokaliptikus mesét nem láttam eddig, nem is tudom milyenek vannak, ha vannak. Jól megoldották, hogy egy ilyen témát átadjanak gyerekeknek, de nálam épp ez megy a filmélmény rovására.

Van egy olyan világunk, amiben a gépek teremtőik ellen fordultak, akik az emberek (voltak). Ilyet már láttunk párszor. Ebben tér magához 9-es, aki egy... nem is tudom, hogy mi. Nagyjából úgy lehetne leírni, hogy egy baba-kinézetű, mechanikus elemekkel ellátott, lélekkel rendelkező humanoid. Ilyet se látni minden nap. Szóval megy, mendegél addig, amíg rán nem talál a hozzá hasonlókra, akik 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 és 8, meglepően. Jön a konfliktus, spoilerezni annyira nem akarok.

A látványvilág, ahogy már írtam, eszméletlen. Ilyet még sosem láttam. Egyszerre fura, bizonyos szinten rémisztő, mégis magával ragadó és szerethető. A karakterekkel együtt lehet érezni az emberszerűségük miatt, vagy ha nem is emiatt, de eléggé hozzátesz. Egy öreg tudós készítette, "teremtette" őket. Azért írtam ezt a szót, mert van egy kis bibliai utalás a filmben. Van több is, de nekem ez tűnt fel leginkább. Saját képmására megteremti az új létformát, ami hasonlít rá. Az ellenséges lények pedig nagyon utálhatóak, gonoszra és egy kicsit talán elvontra sikerültek. Az összecsapásos jelenetek jól néznek ki, van pár lassítás, ennél több akció... kell ilyen is.

A hangok nagyon jók, a 9-esnek szinkront adó Elijah Wood véleményem szerint kiváló munkát végzett, kiemelkedik a többiek közül, akik szintúgy nem rosszak. A hangeffektekbe szintén nem lehet belekötni, a zenébe meg pláne nem. Aki látta a trailert az tudja miről beszélek. 

Sajnos mindezek ellenére van hiba a filmben, mégpedig az, hogy túl gyerekes. Mármint... inkább kifejtem. A párbeszédek túl egyszerűek, néha talán feleslegesek is. A történetben vannak klisék rendesen, a fordulatok kiszámíthatóak, de azért akadnak meglepetések is. Amit a legjobban hiányolok, hogy nem mertek komolyabban hozzányúlni a témához, hiszen olyan filozófiai kérdéseket vet fel, amikből egy nagyon jó felnőttesebb mesét lehetett volna csinálni, miközben a célcsoportot is megtarthatták volna.

Egy nagyon erős 7/10. Az egyszerűség sokat von le az élményből, de a látványvilág és a többi miatt mégiscsak különleges.

Spoiler-veszély annak, aki nem látta az eredetit. Bevállalom, mert annyiszor ment a tévében, mint a Bud Spencer filmek, annyi különbséggel, hogy utóbbit szívesebben nézem. Azt leszögezném, hogy a 84-es filmet utálom, de nagyon. Amikor kicsi voltam, ezalatt azt a kort értem, amikor minden filmet elnéztem szívesen, akkor elment. Mostanában volt megint valamelyik csatornán, de oda se kapcsoltam, és nem véletlenül.

Szóval a sztori ugyanaz, legalábbis lényegében. Anya és fia új helyre költözik, most épp Kínába. Srác suliba jár, egy lány megtetszik neki, a fiúk inkább szado-mazot játszanak vele, kivéve a mazo részét, mert amikor néztem még nekem is fájt egy kicsit. Egyik támadás során már megmenti Dre Parkert Han bácsi, aztán odamennek a Kung-fu oktatóhoz, és létrejön az egyezség: addig békén hagyják, amíg készül a versenyre.

Az egyik bajom, hogy mire idáig eljutottak már vagy háromnegyed óra eltelt. Ezt simán levághatták volna 25 percre. Később is van pár lényegtlen jelenet, de ott nem igazán zavarnak. A másik, hogy oké, Kínában megy az egész, és Karate helyett Kung-fu, de ez így nem teljesen hihető. Pár hónap tanulás után a fekete srác lenyomja azokat a kínaiakat, akik kirúgták magukat az anyaméhből. Az eredetiben megvolt a fehér-fehér felállás, az reálisabb. Harmadik a szerelmi szál, amit túl komolyan vettek a 12 éves korhoz képest. Negyedik és utolsó, az Dre anyja. Annyira hihetetlenül idegesítő... 2010 van és olyan a karakter, mintha egy 80-as évekbeli rasszista írta volna.

Ez így most soknak tűnik, de jó a film. Kína baromira szép, nagyon jó képek vannak benne, kedvet kaptam elmenni oda, persze ebből nem lesz semmi. Jaden Smith jó választás volt a szerepre, kíváncsian várom későbbi filmjeit. Jackie Chan jó mester lett végülis, vicces, bölcs és vannak hibái. Tarajy P. Hensont pedig említettem. Hozzátenném, hogy ha azt várták tőle amit leírtam, akkor övé a legjobb alakítás.

Először 7/10-re gondoltam, mert az eredetinél mérföldekkel jobb, és még most is finoman fogalmaztam, de ha nem viszonyítok akkor talán csak egy hatos. Megmutatom mit tanultam az iskolában, 6,5/10.

2010 legjobban várt akciófilmje. Miért? Egyértelmű. Hozza, amit vártunk? Igen. Hibátlan? Sajnos nem, de közel van hozzá.

Kezdjük azzal, ami jó. Hálisten ezek pont az akciójelenetek. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy Stallone érti a dolgát, a 2008-as Ramboval is megmutatta, hogy mi fán terem az akció. Emberek hullanak, testrészek szakadnak, bombák robbannak, ahogy azt kell. Napjainkban sajnos muszáj kielemezni a modern átkot, ami a kamerarángatás. Mindenki emlékszik a Quantum of Solace című filmre? Azt véleményem szerint vakoknak csinálták, a hang élvezhető, a kép viszont... Nah mindegy, thank god erről itt nincs szó. Nem azt mondom, hogy nincsenek gyors vágások, kézikamerás felvételek, hanem azt, hogy Stallone tudja, hogy hol a határ. Én nagyon élveztem az összes harcot, pedig volt itt autós üldözés, repülőgépes mészárlás, közelharc öklökkel, és persze minden létező fegyverrel (itt nyílván túloztam).

Az Expendables egy másfél órás adrenalinbomba, az az időtartam, ami nem túl rövid, de nem is hosszú, hogy unjuk magunkat. Annyi amennyi kell, annyi amennyi alatt kioltanak x életet, ahol x=sok, de nagyon. Annyira tökös az egész, hogy rendesen kilóg a nyári filmek közül (ez sem ennek, sem a többi filmnek nem hátránya). A csapat fészke egy kocsma-garázs-tetoválószalon, épphogy nincs kiírva, hogy ball-control. A hangulatot megadja, ahogy egymással beszélnek, szépen ugratják egymást, beszólogatnak... humorból sincs hiány. A Stallone-Willis-Schwarzenegger jelenetet végigmosolyogtam, annyira kész. Sajnos utóbbi kettő többet nem szerepel, de legalább bekerült a nevük a trailerbe.

Sajnos nem tudom ki csinálta a zenét a filmhez, pedig kezet fognék vele. Nagyon jól mentek az aprításhoz, nálam rengeteget tett hozzá az élményhez. Úgy ahogy a pár klasszikus szám, mint pl. a Mississippi Queen... amikor meghallottam, nem tudtam nem mosolyogni.

Ami rossz? Rourke karakterét félig-meddig feleslegesnek találom. Kell valami dráma is, tudom, de az ő mondanivalója valahogy túl hosszú volt, még akkoris, ha kb. 3 perc az egész. A forgatókönyv nincs túlbonyolítva, ezt persze senki sem várta, popcorn-mozi, leülsz és nézed, de néhány akció közti átvezető felesleges volt, még néhányabb pedig túl buta. A "romantikus" szál nem volt rosszul megalapozva, de a face-to-face komoly pillanatokon én egy kicsit nevettem. Kb. ennyi. Akik nagyon 80-as évekbeli akciófilmet szeretnének, azok csak félig találják meg, amire vágynak, ettől függetlenül kötelező darab.

Összességében 8,5/10. Hibái ellenére úgy érzem, hogy egy darabig nem lesz akciófilm, ami szállítaná nekünk ezt a szintet. Need The Expendables 2!

Gondolom nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a játékfeldolgozások elég magas százaléka értékelhetetlen. Ezeknek nagyrészét Uwe Boll-nak és más nagyon alsó-kategóriás rendezőknek köszönhetjük. Bár Mike Newell sincs benne a topX rendezőben, azért még ígyis klasszisokkal jobb, mint elődei valaha is lesznek (személy szerint én hozzá kötöm a (szerintem) legjobb Harry Potter filmet, a Tűz Serlegét).

Aki teljes sztori-átültetést várt, az nagyon csalódni fog a filmben, ugyanis az eredetiből nem sok maradt meg, ennek ellenére szerintem sikerült egy egész jó forgatókönyvet összehozni. Sajnos vannak benne hibák is, ebből a legnagyobb ami nálam szemet szúrt az az, hogy hogyan kerül Dastanhoz a tőr. SPOILER: Tamina hercegnő egyik szolgálójával akarja kijuttatni az éppen ostromolt helyszínről, és az említetett szolgáló pont rossz időben pont belefut a hercegbe, aki lenyomja és elveszi tőle SPOILER VÉGE. A másik, ami már kevésbé zavaró, hogy van pár erőltett párbeszéd, ami felesleges, simán ki lehetett volna vágni.

A színészek jól hozzák a szerepet, bár Gemma Arterton egy kicsit gyengébb volt, mint a többiek, bár a lényeget megtette, jól nézett ki. Jake-nek nagyon megy ez a kalandvágyó, becsületes és kissé ostoba karakter. Alfred Molina még említést érdemel, mert egyrészt jól játszott, másrészt pedig baromi jó poénokat szállított. Ben Kingsley kapta a másik testre szabott szerepet, nálam elérte azt amire szánták.

Talán a legnagyobb pozitívum a filmben az akció, de tényleg. Baromi sok lassítás, jól koreografált harcok, pörögtek a kardok rendesen. Jake ugrált ahogy azt kell, ahogy azt elvárjuk... ahogy muszáj. Több PoP játékból köszöntek vissza elemek, ezek közül kiemelném a tőrhasználat-effektet, ami úgy néz ki, mint a T2T-ban amikor a herceg megfertőződik, emellett még AC-ből is jött pár dolog, de majd mindenki meglátja.

Ami nagyon betett a filmnek az az, hogy Disney. Vérből nagyon keveset látni, és bár a játékban sem volt sok, itt még annyi sincs, nagyon kellettek a gyerek nézők. Ugyanennek köszönhető a homokzombik hiánya, valamint az átírt forgatókönyv. A nagyobb baj, hogy a Warrior Withint hogy fogják megcsinálni? Annyira darkos az egész, meg annyi brutalitás van benne, egyszerűen nem lehet úgy jól kivitelezni, hogy játékhoz hű legyen, és megtartsák a korhatárt. Valamit ezzel a problémával csinálni kell, mert a 2. részből egy marhajó 300 szerű filmet lehetne csinálni, vagy akár másmilyen akciódús folytatást.

Lényeg a lényeg, marhajó szórakozás volt a film, nálam olyan 7 pont körül ugrándozik, majd eredeti hanggal újranézésnél bebiztosodik. Hihetetlen, hogy majdnem mindenki normális szinkront kapott, kivéve Jake.

A napokban rengeteg internetes oldal közölte az új Phenom II X6 1090T és 1055T verziójának tesztjét, én most összegezném az olvasottakat röviden. Hogy a pozitívumokkal kezdjük, megemlítem a fogyasztást, ugyanis az új hatmagos Phenomok kb. annyit esznek, mint a tróntól fosztott Phenom II X4 965. A teljesítmény/fogyasztás arány így cirka 20%-ot javult.  Az új stepping elég coolnak nevezhető, reméljük ez hatással lesz a natív hatmagos Phenom II x4-ekre, amik a közeljövőben kerülnek majd a polcokra. A másik, ami szintén jó hír, hogy jól bírja a tuningot. Különböző weboldalak ~4 GHz-es eredményeket hangoztattak (~2,8-as Uncore órajel mellett), ami -tekintve, hogy 45 nm-en készült hatmagos processzorról van szó (és ezt leszámítva is)- remek eredmény. 

A probléma az, hogy itt kifogytam a pozitívumokból. Sajnos az új Turbo-core technológia nem hozza azt a szintet amit kellene. Nem kapcsolja ki a kihasználatlan magokat, valamint teljes (azaz hatmagos) terhelés esetén nem emeli az órajeleket, így csak nagyon ritkán vesszük hasznát. Ez ilyen formában nagyon messze áll a mintától, az Intel-féle Turbo-boost-tól. Következő negatívum, hogy a HyperTransport-link és az L3-cache (ami továbbra is csak 6 MB) 2 GHz-es órajelen maradt.

Előbbiekből következik, hogy nem beszélhetünk sokkal magasabb teljesítményről, ráadásul játékok alatt még a 965-ösnél is gyengébben szerepeltek a processzorok, egyenlőre kérdés, hogy miért. A plusz 2 mag a két prociban 10 ill. 20%-os teljesítménynövekedést eredményezett az X4-hez képest. Az 1055T nagyjából a Core i5-750 szintjén, az 1090T pedig 10%-kal felettük áll.

Az árazás viszont elég jó, a gyengébbik X6-os már 55 000-ért elvihető. Ennek tesz be, hogy az alaplapok nagyrésze még nem támogatja a Thuban-t, ezért a kompatibilis példányok még sokba kerülnek. Annyi pénzért vehetünk 1156+i5-750-et, és megkapjuk ugyanazt a teljesítményt 10 000-rel olcsóbban. Az árak változására szerintem hamar számíthatunk, hiszen a natív hatmagos x4-eseket is úgy kell beékelni a 965 és az 1055T közé, hogy meg is vegyék. A vásárlással még érdemes várni szimpla CPU-csere, valamint új gép vásálása esetén is. UPDATE (2010-05-13): az AMD bejelentette, hogy a négymagos Phenom X6-okat csak az OEM gyártók kapják meg, dobozos verzió kizárt. Akkor már csak az alaplapokra kell várni.

A Phenom II X6 összességében nem rossz, de jónak sem nevezhető, csak a "magőrület"-nek tesz eleget, hiszen ez már egy több mint 2 éves architektúra (az AMD ennél többet a K10-ből csak alacsonyabb csíkszélességen tudna kihozni, 45 nm-en szerintem már értelmetlen próbálkozni). Az átlagfelhasználók még egy darabig beérik a kétmagos processzorokkal, pláne ha Hyper-Threading is található bennük.

Napjainkban új gép vásárlásakor egyre fontosabb, hogy az új konfigurációt a jövőben mennyire tudjuk majd szükség esetén fejleszteni. Az LGA775 elég sokáig "élt", nagyjából 2006 elejétől 2010 elejéig, azaz a kétmagos Core i3/5-ösök megjelenéséig. Sokan hallották már, hogy az Intel 2011 elejére a Sandy Bridge architektúrához két új foglalatot fog bevezetni, ezzel leváltva a mostani 1366-os és 1156-osat. Bár az 1156-os alaplapok (az LGA775 és AM3-asokhoz viszonyítva) drágák, mégis jobban megérnék a pénzüket, ha mondjuk még 2-3 évig kapnánk bele az újításokat.

A legjobban azok jártak, akik LGA775-ös vagy AM2+/AM3-as alaplapot vásároltak még annak idején. Aki a mai játékokkal akar játszani, annak elég akár az első generációs Core 2 Duo is (saját tapasztalat), maximum kicsit túl kell hajtani, vagy vehetnek helyette újabb Core 2-t (Duo-t és Quad-ot egyaránt). Aki AM2+/AM3-as alaplapot vett, annak meg rengeteg lehetősége van. Tesztek alapján ki lehet jelenteni hogy 1280*1024 (1 300 000 pixel) és afeletti felbontások esetén az FPS-különbségek 0-ra is lecsökkenhetnek a különböző processzorok között, ezért egyáltalán nem kell felsőkategóriában gondolkodni. Jelenleg az dönt jól, aki AM3-as alaplapot vesz, ugyanis bár az LGA1156-os foglalat is elég sok lehetőséget kínál (core i3/i5/i7), AM3-ba tehetünk 1-4, később pedig 6(!) magos processzorokat, arról nem is beszélve, hogy az AMD ugyanebbe a foglalatba ígéri a fejlesztés alatt álló Bulldozer architektúrát. Az LGA775-ösök is szóba jöhetnek, de sajnos nem tudni meddig gyártják még bele a processzorokat most, hogy az Intel elkezdett átlépni a 32nm-es gyártástechnológiára.

Tapasztalataim szerint sokan nehezebben igazodnak ki az AMD processzorok elnevezései között, ezért összefoglaltam a lényeget:

Ezeken kívül még megtalálhatóak az alacsonyabb TDP-vel rendelkező AMD processzorok, mint pl. az Athlon II x2 235e (az összes ilyen processzor száma mellett egy "e" betű található), ami 2,7 GHz-en megy, és 20 wattal eszik kevesebbet a 2,8 GHz-es Athlon II x2 240-nél. Így a 65 W-os TDP-t lecserélhetjük 45-re, de rá kell fizetni 4-5 ezret. 

Véleményem szerint kategóriánként megéri a legolcsóbb processzort választani, mert a legtöbbjük azonos a stepping-gel rendelkezik, így a drágább órajelek is kihozhatóak belőlük. Aki szokott tuningolni, az olyan 3,6-3,8 GHz-es max. eredményre számítson, a netes tesztek legalábbis erre utalnak, de ki lehet néhányból 4 GHz-et is hozni.

Röviden: aki viszonylag alacsony áron szeretne összerakni egy olyan gépet, amit nem kell 2-3 év múlva kidobnia, az AM3-ba fektessen be. Ugyan többet fogyasztanak az AMD processzorok mint az Intel-félék, a villanyszámla nagy valószínűséggel nem emiatt lesz magas (ha az lesz).

A(z általam) régóta várt album végre megjelent. Az An Ocean Between Us mérföldkő volt a banda történelmében, egyrészt sokak szerint itt találták meg igazi hangjukat, másrészt ez volt az első albumuk Josh Gilbert basszgitáros-énekessel. Az új album ugyanazt az irányt követi, mint az előző, csak jobban.

Az egyik legpozitívabb dolog a hallgatás során, az Jordan Mancino. Olyan energiákat ad bele a dalokba, hogy az ember nem tudja hova figyeljen. Bár a többi zenész is tehetséges, itt szinte eltörpülnek mellette. Viszont ők is megteszik amit kell: a riffek sokkal komplexebbek, mint eddig voltak, felfedezhető egy kisebb progresszív hullám a dalokban, amikben az előző albumhoz hasonlóan megtalálhatóak a dallamos gitárszólók.

Az ének-rész nem igazán változott, és ebben reménykedtem is. Tim Lambesis nálam még mindig az elsők között van a metalcore-üvöltésekben. Josh Gilbert hangja pedig továbbra is remek az ő részeihez, öröm hallgatni amikor a két énekstílus egymással harcol. A dalszövegeknek -ahogy megszokhattuk náluk- jelentése van, érdemes elgondolkodni a rajtuk, ami még egy ok arra hogy elmélyüljünk a zenében.

Ahogy azt előre gondoltam, ez az album nem okoz csalódást. Ebben az évben az egyetlen vetélytárs a Parkway Drive, akik nyárra tervezték be a következő album kiadását. As I Lay Dying fanoknak, valamint a stílus kedvelőinek kötelező.

A cím a bejegyzés olvasása közben értelmet nyer majd. Addig lássuk a G92 történetét. 2007 vége felé jelent meg a 8800GT elnevezésű kártyán, amely nagy pillanat volt az Nvidia történelmében, hiszen ekkor álltak át a 65nm-es gyártástechnológiára, ezzel leváltva a G80-asokat, amik 90 nm-en készültek. A kártya teljesítmény és fogyasztás szempontjából is remekelt, így megjelent továbbfejlesztett változata a 8800 GTS-en. Ebben 128 skalár stream processzor szerepelt a korábbi 112 helyett, valamint az órajeleket is megemelték. Innen kezdődik a lejtő, az önmásolgatás. A következő 9000-es széria single-core csúcsmodellje a 9800 GTX egy tuningolt 8800 GTS volt. Az Nvidia kijött a GT200-zal (65 nm), az AMD pedig az RV670-nel (55 nm)... és az Nvidia veszített. Bár gyorsabb volt a GT200, mint az AMD üdvöskéje, ár/teljesítmény arányban nem vehette fel vele a versenyt. Elő kellett állni valamivel, így elővették a 9800-as kártyákat 55nm-en (9800 GTX+), megemelt órajelekkel, de ez csak a Radeon HD 4850 ellen volt elég. Ezután már csak egy G92es kártya maradt hátra, a GTS250 (=9800GTX+, annyi különbséggel, hogy 1GB-os verziót is találunk belőle).

A Cypress után fél évvel az Nvidia elkészült a Fermivel, nagy a lemaradása, és (véleményem szerint) még így is csak "félkész" dologról van szó. Az AMD elrendelte a HD 4000-es radeonok gyártásának megszüntetését, így már csak az 5000-es szériában bízhatunk. Az Nvidia még nem adott ki butított Fermit, így maradnak a GT200as kártyák.

Kezdjük ott, hogy aki a fogyasztást is véres szemekkel nézi, az egyáltalán nem fog GeForce-ot venni, ugyanis ebből a szempontból a 40nm-es Radeonok mindent vernek. Most térjünk a lényegre.

Először a csúcskategória. A GTX480 a jelenleg kapható leggyorsabb single-core videokártya, ára 140 000 HuF. Teljesítményben 15-20%-kal az 5870 (100 000 HuF) felett és 20-25%-kal az 5970 (160 000 HuF) alatt található. Mindkettő jobb vétel, az FPS-vadászoknak (akiknek van rá pénze) 5970, akik meg nem annyira elvetemültek, azoknak 5870. Következő a sorban a GTX 470, 100 000 HuF-os áron. Teljesítményben az 5870 alatt és az 5850 felett 10%-kal. Ugyanannyiba kerül mint az 5870, az 5850-et pedig már 70 000-ért el lehet vinni, szóval ismét nyert az AMD (az 5850 mellesleg veri a GTX285-öt is, ami 90 000 HuF környékén rontja a levegőt). Kakukktojás az 5830, aminek jelenleg elég szerencsétlen az árazása, ugyanis teljesítménye az olvasott tesztek alapján 30 vagy akár 50%-kal marad el az 5850-től, de 60 000 HuF-ot kell érte kiadni.

Középkategória, itt Radeonokhoz viszonyítok. A HD5770 teljesítményben a GTX260 (50 000 HuF) és a GTX275 (60 000 HuF) között ingázik, néha alattuk. Az ára viszont csak 40 000 HuF, így nyertesként kerül ki az arénából. Ha mindkettő GeForce ára 10 000-rel lejjebb lenne, akkor jók lennének. És akkor a ~döntetlen, GTS250 vs. 5750. Teljesítményben és árban (~30 000) azonos helyen állnak, így ilyen árkategóriában már lehet gondolkodni, hogy AMD vagy Nvidia. Az AMD mellett szól a Dx11 és az alacsonyabb fogyasztás, viszont az Nvidia oldalán ott a PhysX. Aki eldönti neki melyik fontosabb, akkor megvan a választás.

És hogy visszatérjünk a címre: a G92 azért az Nvidia legnagyobb dobása, mert ezzel került anno a csúcsra, és a mai napokban csak az ezzel felszerelt GTS250-et éri meg tőlük választani. Szerintem ha legyártanák 40 nm-en továbbra is sikeres maradhatna. A G92 első, 65 nm-es verziója 600/1500/900 MHz-es órajelen futott, a legújabb 55nm-es pedig 738/1836/1100-on megy. Ha utánaszámolunk a chip ~30%-kal lett kisebb, az órajelek pedig ~20%-kal növekedtek, nagyjából azonos teljesítménynövelést okozva. Innentől csak az én elméletem jön: a 40 nm-re váltás további ~38%-os méretbeli csökkenést okozna, valamint ~25%-os órajel (922/2295/1375) és teljesítmény-növekedést. Ismétlem mindez csak elmélet, de szerintem a GDDR3-as memóriákat lecserélve GDDR5-ösre simán összejönne az a +25%.

Visszatérve a piacra: sajnos a vásárlók most rossz helyzetben vannak, mert az Nvidia alacsonyabb árszegmensben még nem mutatott fel semmi újat (+az AMD-nek van kb fél év előnye), így a Radeonok ára egy darabig biztos hogy nem fog lejjebb menni, pedig egy árverseny már igazán jól jönne, addig is én mindenkinek AMD (és esetlegesen GTS250) videokártyát ajánlok

Kezdjük azzal, hogy én nem olvastam egy képregényt sem. Így ne várjátok azt, hogy "dehát ez csak 200 résszel ezután történhetett volna meg" mondatokat írjak. Innentől lesz pár spoiler, a következő bekezdést a gyengébb idegzetűek hagyják ki.

A történet ott kezdődik, ahol az első résznek vége lett. Mindenki Tonyt ünnepli, kivéve.... Ivan Vanko-t (Mickey Rourke). A garázsban összerak egy ARC-reaktort (hozzáteszem kisebb teljesítményűt, mint amilyet Tony birtokol), és készen áll a bosszúra, amiért a Stark Industries tönkretette a családját (a moziban mondogatták páran, hogy: "peeersze, egy garázsban...", de mindenki elfelejti hogy az első egy barlangban készült). Tony közben -ki várt mást- fürdik a dicsőségben, hiszi, hogy amit megalkotott, az technikailag 10 évvel megelőzi a korát. Ezután jön egy nagy pofon, Vanko megjelenik. A trailerből mindenki tudja hogyan, tovább nem akarom elmesélni.

A lényeg, hogy ez popcorn-mozi. A történet egyszerű (de nem bugyuta), mindenki meg fogja érteni, hiszen ez a cél. Térjünk át a(z egyik) lényegre, a látványra. A CGI -mint az előző részben is- az Industrial Light & Magic érdeme, és most is hozzák azt a teljesítményt, ha nem többet. Minden valódinak tűnik, az ember elhiszi hogy ez fizikailag lehetséges. Az akciófanok sem panaszkodhatnak, robbanások, pár lassítás, pörgés... ami szemnek és szájnak ingere. És ha már látványnál tartunk, akkor Scarlett Johansson mellett nem mehetek el. Igen, a férfi mindig csak arra gondol. Hát mellette nem volt nehéz. És ha rendrakásra kerül a sor, akkor is megállja a helyét.

A színészek is hozzák amit kell, Downeynak még mindig ez a testre szabott karakter, nem lehet rá panaszkodni. A Rhodey-csere először fura volt, de simán meg lehet szokni (persze könnyebb lett volna ha ugyanazt a szinkront kapja, mint az előző részben Howard, de hát magyar szinkronra nem éri meg panaszkodni, mert az egész csak vég nélküli önismétlés). Lényeg hogy ő is jó volt, Scarlettnél nem emlékszem az alakításra, egyrészt mert nem arra figyeltem, másrészt pedig mert nem is szerepelt sokat. Ugyanígy Samuel L. Jackson is keveset volt vásznon, de baromira jól tolta.

A film számomra legnagyobb hátránya az, ami az előnye is (jah, szerintem is hülyén hangzik). Baromira humoros, rengetegszer. Ez nekem csak azért hátrány, mert több komolyságot vártam, de végülis kib.szott jó poénok voltak benne, úgyhogy sok okom nincs panaszra. Ami még hátrányként említendő az az utolsó harc, szerintem gyorsan lerendezték, talán dvd-n bővítve jön ki. A soundtrack az első részre hajaz, gitár és némi string hangszín, csak most hozzájön egy kevés AC/DC. Az előzetes hírekkel ellentétben nem toltak bele sokat, vagy csak én nem vettem észre, lényeg hogy nem zavaró.

Összesítve a film remek szórakozás volt, tuti újranézem majd. Akinek az első rész bejött, az rá fog harapni, akinek nem, az hanyagolhatja, bár megbánni szerintem nem fogja a beleölt időt. 8 pontot érdemel egy 10es skálán, eredeti hanggal talán lesz 9.